Autó Modell Szalon & webáruház

Jelenlegi hely

Címlap | Modellautó 1x1

Modellautó 1x1

Modell? Makett? RC?

Közlekedési járműveink valamiféle kicsinyítéseit három alapvető kategóriában szerezhetjük be. A gyárilag készre szerelt, un. „diecast” (ejtsd: dájkeszt) modelleken a vevőnek már semmi dolga. Ezek nem mások, mint kis autó szobrocskák, amikben ugyanúgy gyönyörködni kell, mint egy bármilyen képzőművészeti tárgyban, nem árt ismerni a történetét, adatait, „rokonait”. Ezeknek a birtoklása, gyűjtése a passzív hobbi.

      Az aktív hobbi legismertebb formája a műanyag elemekből összeállítható-festhető-díszíthető makettok minél tökéletesebb, szakszerűbb összerakása.

      Amíg ez a két műfaj több évtizedes múltra tekinthet vissza, addig viszonylag új az aktív modellezés speciális válfaja, amikor a hobbink tárgya nem csak mozogni tud, hanem (többnyire) a rádióhullámok segítségével irányítani is tudjuk. Ezt nevezik röviden RC (radio controlled) modelleknek.

Akkor tényleg: modell vagy makett?
 

Mióta létezünk, örök és nehezen megválaszolható kérdés ez. Kőbe vésett törvény nincs rá, hallgatólagos köz(?)megegyezés talán - legalábbis az autómodellek világában: a gyárilag készre szerelt tárgyakat nevezzük modell-nek, a vevő által összerakhatókat makett-nek...

Miért "Diecast"?

Sokan kérdezik, hogy mi a szép és jó a gyárilag készre szerelt modellek gyűjtésében? Nos, vitathatatlan, hogy a sok apró, nyers darabból összeállítandó makettek hibátlan megépítése, szakszerű kifestése, dekorálása hosszú időre nyújt elfoglaltságot és szórakozást az aktív hobbik kedvelőinek. A makett befejezésekor érzett sikerélmény mással nem pótolható.
     Igen ám, de a makett utóélete már nem ilyen rózsás. A por megtámadja a festést, a matricákat, minden kiálló kis része őrülten érzékeny a sérülésre, jobban kell rá vigyázni, mint a szemünk fényére. És ami a legfontosabb, amint összeállítottuk, értékét veszti. Ezzel szemben a „diecast” modellek masszív fémalapjuk, gyári fényezésük révén kevésbé sérülékenyek, a por is legfeljebb csak esztétikai károkat tud bennük okozni, de a lényeg, hogy értéküket valamilyen szinten megőrzik, sőt, egy idő után növekedhet is. Minél ritkább, egyedibb a darab, annál erősebb lesz az áremelkedés és a végén az autómodellek gyűjtése olykor hasonlóképpen működhet, mint a bélyeggyűjtés.
     Noha a vérbeli gyűjtők elsősorban soha nem azért veszik meg kedvenceiket, mert kereskedni akarnának velük, sőt, általában a világ semmi pénzéért sem válnának meg kincseiktől, ám olykor mégis adódhat úgy, hogy áruba kell bocsátani néhány darabot, vagy akár az egész gyűjteményt és ilyenkor cseppet sem mindegy, hogy a hajdani tetemes befektetésből esetleg mi "térül meg".

     A diecast kategória másik nagy előnye, hogy mindkét másik fő irányzattal szemben elképesztően széles és gazdag a kínálata, itt aztán tényleg szinte minden járműnek – előbb vagy utóbb -  meg lehet találni valamiféle kicsinyítését. Üzletünk ezért is specializálódott már a kezdet kezdetén erre a műfajra, mert minden kategóriával az általunk elvárt színvonalon foglalkozni már csak anyagilag is képtelenség lenne.

 

Egy kis történelem

    Közlekedési eszközeink kicsinyítései eredendően a gyerekek játékszerei között jelentek meg. . Eleinte főleg fából készültek, majd a műszaki–technikai fejlődés során lehetővé vált fémlemezből hajtogatni, nyomni-préselni-„húzni” a járművecskék formáját. Valamikor a múlt század első harmadában, a két világháború között bukkantak fel először a sokkal termelékenyebb, alumínium (zamak) ötvözetből, nagynyomású fröccsöntő gépeken, bonyolult fröccsszerszámokba öntve az első fém autómodellek, elsősorban a német Schuco és a francia Solido jóvoltából.

    Szinte közvetlenül a II. világháború után kezdődött az azóta jókorára fejlődött speciális modellgyártó ipar történetének újabb korszakos fejezete. 1948-ban két leszerelt brit katonatiszt, az egymással semmiféle rokoni kapcsolatban nem álló Leslie Smith és Rodney Smith elindították a Lesney Models nevű vállalkozásukat, amit később a világ Matchbox néven ismert meg igazán és csakis különféle járművek apró, fémfröccs öntött modelljeit kínálták különleges csomagolásban, ami egy gyufásdobozt imitált. Ez a cég már nem a játékokon belül, vagy amellett foglalkozott modellautókkal is, hanem kizárólag ez lett a profiljuk. Ugyancsak ekkortájt és ugyanúgy az általános játékipartól függetlenül indított hasonló cégecskét Dániában A. Siegumfeldt a mai napig pislákoló Tekno néven, majd rohamosan szaporodtak a hasonló jellegű, csakis járművek kicsinyítéseit elsősorban termelékeny fémfröccs öntéssel előállító cégek.

    Az eddigi, de az ezt követő időkben megszületett termékekre is nagy általánosságban a nem éppen gondos és méretarányos kicsinyítés, a többnyire eléggé elnagyolt kidolgozás volt a jellemző, a járművek éppen csak, hogy hasonlítottak az eredetihez, ezért továbbra is elsősorban a gyerekek fantáziáját mozgatták meg és többnyire játékboltokban árusították. Talán éppen ezért számított újabb forradalmi áttörésnek két egymástól független mozzanat, ami a nyolcvanas évek elejétől-közepétől durrant bele a köztudatba.

    A milánói  Mario Besena 1976-ban keresztelte át  a két fivérével alapított korábbi vállalkozását a később igencsak ismertté vált Bburago névre, miután a nagy ipari városhoz közel található Burago del Molgora falucskába tette át székhelyüket. (A márkanév furcsa dupla B-je nem véletlen elírás, hanem a helységnévből és előtte a családi név kezdőbetűjéből adódik…)    Már az 1977-ben bemutatott, minden eddigi megszokott méretaránynál nagyobb formában készült Rolls Royce Camarque is óriási siker lett (ami egyébként némi csalás révén inkább tekinthető még 1:22-esnek, mint igazi 1:18-asnak), de az 1988-ban piacra dobott 1:18-as Ferrari F40-esük már valósággal felrobbantotta a fém modellautók játékipari vonalát. Modelljük annyira élethű, arányos és részletes volt és annyira jó áron adták, hogy ha eddig nem, hát akkor mostantól már a felnőtt érdeklődők tömegei fordultak ebbe az irányba és vágtak bele a készre szerelt, fém autómodellek gyűjtésébe. Hamarosan gyártó cégek sora lépett ugyanarra az ösvényre, amit a Bburago kezdett olyan ügyesen és szerencsésen kitaposni – azzal a különbséggel, hogy a követők jó része már szándékosan hanyagolta a játék-filozófiát és a részletesség fejlesztésével már eleve a felnőtt gyűjtők igényeit (és pénztárcáját) vette célba…

        Miközben az olasz Bburago egy új méretarányt dobott be mindent elsöprő sikerrel a köztudatba, a nyolcvanas évek közepétől a német Paul Günther Lang, a neves aacheni játékboltos Danhausen dinasztia ifjú sarja az 1:43-as modellautók állóvizét kavarta fel, de nem akárhogyan.

     A  Minichamps néven alapított új cég az alig pár tucatos szériákban barkácsolt, speciális műanyagból (resin) öntött un. „hand made”, kézi gyártású, manufakturális modellek kiemelkedő részletességét, élethűségét vitte át a nagysorozatú, fém fröccsöntős technológiába – ám a handmade modellek csillagászati árának töredékéért. Ennek a kedvező árfekvésnek a titka pedig az akkor még szinte alig kihasznált kínai gyártás volt (Nem árt tudni, hogy egy időben Magyarországon is gyártottak Bburago modelleket). Gyakorlatilag Lang telepítette elsőként az igényes modellek teljes gyártását Kínába… A cég úgyszintén szédületes karriert futott be a felnőtteknek szánt un. gyűjtői modellek mezőnyében és bár sok követőjük, vetélytársuk akadt az évek során, és folyamatos anyagi problémák keserítik hétköznapjaikat, a márka továbbra is nagyjából azt a tartósan magas színvonalat képviseli, amit mondjuk az igazi autók világában a Mercedes-Benz….

    Valamikor a nyolcvanas évek elején alakulhattak az első, kifejezetten autómodellek árusítására szakosodott üzletek is, amelyekben (gyerek)játékok már nyomokban sem voltak találhatók. A szaküzlet hálózat – ha sajnos fogyatkozva is, de - maradt mind a mai napig és a gyűjtői fém modellautók terebélyes piacát éppen napjainkban rajzolja újjá a következő technikai forradalom, de erről majd egy későbbi  fejezetünkben ejtünk szót…

 

Mi mekkora?

     Az autómodell gyártás sok évtizedes evolúciója során – mint már említettük – jó ideig sok gondot nem fordítottak sem az élethűségre, sem a méretarányosságra, vagyis a kicsinyítés közelítő pontosságára. Feltehetően a játékboltokat egyre nagyobb számban felkereső felnőtt gyűjtők fokozatos beáramlása okán kezdtek a gyártók jobban és jobban odafigyelni ezekre a nem is kicsit bosszantó „apróságokra”. Elvégre a gyűjtők egyre több megvásárolt modellt szerettek volna gyűjteményükben egymás mellé sorakoztatni és egyre vadabb képet kezdtek mutatni ezek a méretbéli összevisszaságok.

    Noha tudomásunk szerint a méretarányok számszaki tartalmát nemzetközi előírások kötelező jelleggel soha nem szabályozták, azért az idők múlásával néhány alap méretarány közfelkiáltással úgy-ahogy stabilizálódott.  Itt és most csakis a „die cast” autómodellek világában gyökeret eresztett főbb méretarányokat említjük, természetesen tudva, hogy más témákban, más kategóriákban még tucatnyi más méretarány is próbál érvényesülni.

    Mit is jelent a „méretarány”? Egyetlen szóval a modellautó kicsinyítését. Tehát ha egy alsó középkategóriás személygépkocsi – az egyszerűség kedvéért 4 méter, azaz 400 cm hosszú, akkor az 1:87-es kiadásban kb. 4,6 cm, 1:43-asban közel 10 cm, 1:18-asban hozzávetőleg 22 cm hosszúnak – kéne lennie.

   Az egyik legapróbb méretarány egyben az egyik legősibb: az 1:87-es mütyüröket eredetileg a H0-s nyomtávú villanyvasút terepasztalok színesítésére találták ki, de csakhamar a „vonatosoktól” függetlenül az „autós” hóbortok közé is besorolódott. Mivel a nagyobb méretű haszonjárműveket, kamionokat, autóbuszokat ebben a méretarányban egészen „elviselhető” méretűre lehet zsugorítani, ez a méretarány különösen ebben a témában népszerű és ügyesen használható.

   Az 1:43-as a legelterjedtebb gyűjtői méretarány, árban és főleg helyigényben a legoptimálisabb. Aki komolyan szeretne a gyűjtéssel foglalkozni, a legjobban a 43-assal jár(na).

   Szinte az ősidőktől fogva ismert volt az 1:24-es méretarány is, ami alapvetően talán a makettozók asztaláról szivároghatott át a diecast modellek felségterületére – többek között a már említett és jól ismert Bburago egyik legelső modellje is ebben a méretarányban jelent meg. A vérbeli gyűjtők sokáig nem fogadták el ezt a nagyságot, mert a gyártók szinte kivétel nélkül a játékiparban gyökereztek és gyanúsan olcsót nyújtottak. Most mégis azért ajánljuk fokozottan az 1:24-es méretarányt, mert az egészen közeli múltban tapasztalt erős áremelkedések mind a finomabb 1:43, mind az 1:18-as modellek környékén gyors szemléletváltásra ösztökélt néhány olyan gyártót is (mint p. a White Box), akik eddig eléggé hanyagolták ezt a „köztes” méretarányt. Ma már meglepő sűrűséggel bukkannak fel itt is érdekességek, egészen jó minőségben és egészen humánus árakon!!

   Az 1:18-as méretről nincs mit mondani.  Nyilvánvalóan ez a legmegragadóbb, legtöbb élményt nyújtó nagyság, ahol a részleteket már valóban igazi aprólékossággal is ki lehet dolgozni. De kétszer is gondolja meg, aki ennek a méretnek a gyűjtésébe vág bele, mert a látványosságánál csak a helyigénye nagyobb…

    Nem a legfelkapottabb méretarány, de ínyencek figyelmébe ajánlható az 1:76-os kategória, ahol egy brit illetőségű cég: az Oxford kínál temérdek nyálcsurgató különlegességet, elsősorban a brit autógyártás közeli és távolabbi múltjából., olyan szaporasággal, hogy néhány év alatt egy jókora vitrint is meg lehetne velük tölteni.

    Főleg a tengerentúlon dívik az 1:64-es méretarány, amikhez kellő érdeklődés hiányában az európai gyökerekkel bíró cégek nem igazán tudtak csatlakozni – de ha vevőink érdekesnek találják, lehetőségünk nyílna ilyesmik beszerzésére is.

    Az 1:12-es méretarányt elsősorban a motorkerékpár modellek gyártói preferálják, illetve évente néhány extra finomságú autómodell is megjelenik egy-egy különösen bátor gyártó kínálatában – a nagysághoz igazodó páratlan részletességgel és árfekvéssel..

  

Fém - vagy nem fém?

   A modellautók ma ismert bámulatosan gazdag világát elsősorban a fém fröccsöntéses technológia meghonosodásának köszönhetjük. Ezzel vált lehetővé, hogy a jármű (vagy bármilyen más tárgy) akármennyire is bonyolult formáját hosszas pepecselés helyett egy gép gyakorlatilag egyetlen szusszantással, pár másodperc alatt „elkészítse” és „kiköpje” magából.  A néhány pillanatig tartó művelet során a gép igen magas nyomáson juttatja be a „spiáter” elnevezésű képlékeny anyagot egy meglehetősen bonyolultan megszerkeszthető, megépíthető, fémfröccs szerszámba. A spiáter valójában egy aluminium-cink-réz ötvözet, amit viszonylag alacsony hőmérsékleten igen jól lehet alakítani, nem drága és remekül alkalmazható olyan bizonyos területeken, ahol senkit nem érdekel, hogy pl. nem igazán strapabíró, könnyen kopik. A technológia előnye a nagy termelékenység, ugyanakkor évtizedek óta nyomasztó problémája, hogy a bonyolult gép és a drágán, fáradságos munkával megépíthető szerszámok miatt csak igen nagy szériák, hatalmas darabszámok esetén gazdaságos igazán.

    A spiátert már a 19. században is ismerték és alkalmazták sok mindenre, de fénykora a 20. század elejétől jött el igazán a magasnyomású fröccsöntés kitalálásával és elterjedésével. Többek között a játékipar számára (is) remekül bevált, de az igényesebb kivitelű, gyűjtői célokat szolgáló autómodellek terén mindig is felemásnak számított a kikerülhetetlensége. A fröccsöntő szerszám ugyanis roppant drága, sokszorosa a korábban ismert, egyszerűbb, valamiféle gravitációs öntéshez használt eszközök előállításánál. Egy kicsit is „jobb”, részletesebb modellautó végső összeszereléséhez akár több tucatnyi alkatrész is szükségeltetik, és ezekhez akár 8-10 fröccsöntő szerszámot is meg kell építeni, amiknek költsége dollárban számolva is a hat számjegyű, tehát akár a (több) százezer dolláros határt is túllépheti. Magukat a szerszámokat igen „erős”, különleges (és drága) acéltömbökből kell szó szerint kifaragni. Amit évtizedeken át bonyolult gépi és kézi munkával különlegesen képzett szakmunkások sokasága hetekig-hónapokig tartó sziszifuszi munkával végzett el.  De ezeknek a szerszámoknak villámgyorsan csukódni és nyitódnia is kell, hogy a pillanatok alatt elkészült formát ki is tudja dobni magából, ehhez tehát még viszonylag bonyolult mechanikát is szerkeszteni kell.

       A szerszámkészítés hosszadalmas folyamatát kétség kívül jelentősen rövidíthették a tervezés terén a computeres CAD-CAM rajzoló rendszerek első generációi, a kivitelezésénél pedig a szikraforgácsolás bevezetése.  De a modellautó gyártás újabb igazi forradalmát se ez, se az nem hozta el igazán, hanem a 3D technológia előretörése változtatott meg – szinte már – mindent. És egy újabb alapanyag: a resin. (Ejtsd: rezin)

   A mifelénk esetleg műgyantának is becézett kompozit anyag két összetevőből áll, és ha képlékeny állapotban összekeverik, pár percig könnyen önthető egy egyszerű öntő formába. Aztán igen gyorsan szinte fém keménységűre szilárdul, és majdnem úgy lehet tovább munkálni, festeni a felületét, mintha zamakból készült volna a modellecske teste. Maga a resin korántsem számított „új” anyagnak a modellezés területén, de eddig csak apró manufaktúrák használták alig pár tucatos szériát produkáló „termelésükhöz”, aminek végtermékei a néhány darabos „szériák” miatt a sokszorosába kerültek a hagyományos, nagy szériában fröccsöntött autómodellek árainál.   

Látszólag hát végleg elérkezett a modellautós kánaán: a 3D technológia révén szinte bárki, minden eddiginél gyorsabban, különösebb kézügyesség, szaktudás nélkül, főleg számítástechnikai ismeretek birtokában akár pár nap alatt elkészítheti álmai autójának „pozitív” formáját, amiről egy „negatív” öntőformát levéve máris legyártható maga a modell. És a vélt gazdaságosság eléréséhez már nem kell feleslegesen óriási szériákkal bombázni a piacot, hiszen ennek az egész láncolatnak a beszerzési költsége csupán halvány töredéke egy fröccsöntős üzem megteremtéséhez képest.

      A modellgyűjtőknek azonban egyelőre csak az egyik szeme nevethet. Igaz, hogy elképesztő iramban gyorsult fel az újabb és újabb, egyre ingerlőbb élethűségű modelleknek a megjelenése, szinte már követhetelenül bővül a kínálat, ráaádsul ma már szinte havonta lépnek a piacra újabb és újabb gyártók is ebben a speciális műfajban – viszont a gyűjtők másik szeme egyelőre inkább csak erősen könnyezhet, ugyanis a 3D technológián alapuló rezin modellek ára cseppet sem olcsó, minden esetben felülmúlják a sokkal nagyobb szériákban készülő spiáter alapú modellek árát.

 

Mi mennyi?

Már az eddigiekből is sejlik, hogy a modellautók világa látszólagos szimplasága dacára rendkívül színes és bonyolultan összetett. Ennek megfelelően az árak is egyre kuszább összevisszaságban ejtik zavarba – elsősorban a frissen „érkezetteket”, ide tévedőket. 

      Az új érdeklődők és csak alkalmi vásárlók megnyugtatására: az egyes modellek árai nem a nagyságuktól függenek. Még azonos méretarányon belül is jókora eltérések adódnak és ez minden esetben a gyártó cég önmaga pozicionálásától függ. Egyes cégek a viszonylag kisebb részletezettségű, „realistább” árfekvésű milliőt preferálják, más gyártók kendőzetlenül az igényesebb vevők számára készítenek lényegesen részletesebb, sokkal több alkotóelemből összerakott autómodelleket – természetesen egészen más árkategóriában. És hogy még nagyobb legyen a káosz a laikus számára, akadnak gyártók, akik ugyanazon márkanév alatt, de külön széria- (vagy esetleg más márka)névvel több minőségi osztályban, többféle árszintet céloznak meg… Értelemszerűen minél nagyobb méretarányok felé kacsingatunk, annál nagyobb lehet a minőségi részletezettség, kidolgozási színvonal és ez erőteljesen tudja alakítani a végső árakat. Ami a pár ezer forinttól szinte a csillagos égig terjedhet…

    Sajnos éppen manapság a gyakorlott gyűjtőket, rég vásárlókat is kellemetlenül lepi meg a „régi” és a mai aktuális árszintek közötti, olykor bizony tetemes különbség. A szakma évtizedekig élvezte a játékipari gyökerek, majd a kínai gyártatás kellemes olcsóságát, de manapság mindkét előny egyre erősebben kezd szertefoszlani. A modellautók egyre távolabb sodródnak a játékoktól és a kínai gyártásnak is egyre több problémája merül fel manapság.  (Nyersanyag, de főleg energiaszűkössség, szakszervezeti harcok a magasabb fizetésért kevesebb munkaidőért stb.)

    Az eddig sem könnyű helyzetet aztán végképp megkavarták a 3D technológiával előkészített és rezinből öntött modellek egyre szaporábban zúduló áradata, mert ezek együttesen és egyetemlegesen is még tovább emelték az árakat, sokszor már túllépve az összes eddig úgy-ahogy elviselt, tudomásul vett fájdalom küszöböket.

 

Hogyan vásároljunk?

A fém (vagy éppen műanyag) modellautók forgalmazása nem egy a szokványos iparcikk kereskedelmi folyamat. A hőskorszak óriási, akár százezer darabos szériái már rég a múlté. Ma már sokkal óvatosabban dolgoznak a gépek és inkább a szerszámok időnkénti újabb és újabb elővételével igyekeznek a gyártók újabb és újabb bőrt lehúzni: új színvariációk, újabb díszítések következnek, de mindig csak egy variáció, és az is csak gyorsan eladható, pár ezer darabos szériában.

     Ennek az egyre óvatosabb, átgondoltabb termelési szemléletnek aztán több „gyümölcsét” is élvezheti a kedves vásárló. Egyes, különösen nagy érdeklődéssel várt újdonságokat a nagykereskedő cégek úgy osztanak szét, mint hajdanában nálunk a szocialista hiánygazdálkodás kellős közepén a banánt. Nem ritka, hogy már előrendelésben elfogy az Európába érkezett első konténer tartalma. De ennél általánosabb érvényű tétel, hogy az autómodellek nagy része a nagykereskedések polcairól is viszonylag hamar eltűnnek, tehát nincs, vagy ritka, vagy esetleg csak éves ciklusban oldható meg egy utánrendelés lehetősége.

    Ezekből következik, hogy a legfontosabb tanácsunk: ha üzletünk kínálatában (vagy bárhol) észrevesz egy autómodellt, amit valamilyen okból meg szeretne venni, akkor ne habozzon, ne totózgasson, hanem azonnal csapjon le rá, mert senki nem tudja garantálni, hogy pár nap, vagy pár hét múlva még elérhető lesz. Természetesen mindig akadnak „beragadt” témák, akár nálunk, akár külföldi nagykereskedő partnereinknél, tehát mindig voltak, vannak és lesznek akciós modellautóink is, de ne erre alapozzuk és spekuláljuk vásárlásainkat.

   Tapasztaltabb gyűjő látogatóinknak ajánljuk az előrendelés lehetőségét, mert a jövőben igyekszünk a várható és minden bizonnyal nagyon kelendő, de drágaságuk miatt automatikusan nem mindíg berendelt modelleket is előre jelezni, így nagyobb az esély nyílik a megszerzésükre - és ezzel talán a mi munkánkat is picit könnyíteni tudnák...

   

   

Termékkereső | Bejelentkezés | Regisztráció | Webmail